Lelkiségünk

A vilhelmita életforma nem történelmi rekonstrukció, hanem élő válasz a mai világ lelki szomjúságára. Küldetésünk, hogy a kontempláció és a testvéri szolgálat révén újra felfedezzük és közvetítsük Isten jelenlétét, csendben, hűségben és belső átalakulásban.

1. Az aszkézis, mint belső attitűd

Szent Vilmos radikális aszkézise számunkra lelki attitűd: az önzés megtagadása, a felesleges zaj és bonyolultság elhagyása, hogy Isten hangja hallhatóvá váljon szívünkben. Szent Vilmos remetelakja szimbólum: arra hív, hogy a saját „nyomrúságos völgyünkben” (mala valle) kialakítsuk azt a belső teret, ahol Isten lakhat.

2. Isten jelenlétében élni a szemlélődés által

A világ zajában a csendet keressük. A szemlélődés nem elvonulás, hanem jelenlét: Isten jelenlétében élni, és ebből a forrásból merítve mások számára is lehetővé tenni a találkozást az Atyával, Krisztus által.

3. A bűnterápia útja a lelki kísérésben

Szent Ágoston felismerte: a bűn nem csupán vétek, hanem seb. A gyógyulás útja az igazság szeretetén, az önismereten és Isten kegyelmén keresztül vezet. A mi szolgálatunk is ez: lelki kísérés, bátorítás és világosság; befogadó jelenlét, amely segíti a testvéreket abban, hogy felismerjék a sebeket, és elinduljanak a Krisztusban való gyógyulás útján.

4. Isten Országának megélése a mindennapokban

Nem várjuk passzívan az eljövendőt: hisszük, hogy Isten országa már jelen van a szeretet, az irgalom, az igazság és a béke cselekedeteiben. A vilhelmita életforma segít ezt megtapasztalni. Minden egyes nap lehetőség a belső fejlődésre és Isten színe előtt élni. A szemlélődés, a testvéri közösség és a szolgálat az a három pillér, amelyekre Rendünk felépül.

Malavallei Szent Vilmos

Malavallei Szent Vilmos, egy 17. századi rézkarcon. Ismeretlen művész, forrás: Österreichische Nationalbibliothek.

A kép felirata:

"Hic Gvilielmvs erat Dux et crucis impius ante Vorax, milesq́ ferox: nunc mitior agno, Bernardo victas sed dedit ille manus. Nec Mars, nec mors, sub casside vita latet."

"Ez volt Vilmos: egykor herceg és istentelen keresztes, falánk, vad katona; most szelídebb a báránynál. Bernardus megtérésre bírta, és ő megadta magát. Nem Mars, nem a halál, hanem az élet rejlik most a sisak alatt."

 


"Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?" (Zsolt 42,3)