Mohos Attila beszélgetése Keresztély atyával, vilhelmita ókatolikus szerzetessel

Rozsnyón, az egykori ferences kolostor kápolnájában még ott lebeg a gyertya illata. Az újév első napján az evangélium csendje különösen is hallható. Keresztély atya kezében Szentírás és egy Szent Ágoston-kötet: a hagyomány és az élő jelen találkozása.

M. A.: – Keresztély atya, mit jelent az új év lelki értelemben egy szerzetes számára?

Keresztély atya: – Az új év mindig megtérésre szólító idő. Nem elsősorban új fogadalmakról, hanem új szívről van szó. A Szentírás így fogalmaz:

„Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket.” (Zsid 3,15)

Saint Augustine sees this with great precision when he writes at the beginning of the Confessions:

„Magadnak teremtettél minket, Istenünk, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.” (Confessiones I,1)Confessions I.1)

Az új év ezt a nyugtalanságot nem elhallgattatni akarja, hanem Isten felé fordítani.

M. A.: – Az idei beszélgetésünk központi igéje a Gal 5,6. Miért ennyire meghatározó ez az ókatolikus gondolkodásban?

Keresztély atya: – Mert Szent Pál itt az evangélium szívét érinti meg:

„Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem számít, hanem csak a szeretet által munkálkodó hit.” (Gal 5,6)

Ez egyházkritika és egyházszeretet egyszerre. Az ókatolikus spiritualitás nem tagadja a formákat, a szentségeket, a liturgiát – de emlékeztet: mindez akkor igaz, ha szeretetből fakad.

Ágoston ezt így fogalmazza meg:

„Szeress, és tégy, amit akarsz.” (In epistolam Ioannis ad Parthos tractatus 7,8)Tractates on the First Letter of John 7.8)

Nem erkölcsi lazaság ez, hanem radikális evangéliumi következetesség: aki valóban szeret, nem tud rosszat tenni.

M. A.: – Hogyan válik az evangélium élővé a mindennapokban?

Keresztély atya: – Az evangélium mindig testet akar ölteni.

„Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” (Jn 1,14)

Ez nem egyszeri esemény, hanem folyamatos meghívás az Egyház számára. Jézus példázatai – a jó szamaritánus (Lk 10,33–37), az utolsó ítélet képe (Mt 25,31–46) – mind azt kérdezik: hol lett irgalommá a hited?

Ágoston így figyelmeztet:

“If anyone says, ‘I love God,’ but hates his brother, he is a liar; for whoever does not love a brother whom he has seen cannot love God whom he has not seen.” (1 Jn 4:20)

Az evangélium nem elmélet, hanem életforma.

M. A.: – Mit jelent ma, a 21. században szerzetesnek lenni?

Father Keresztély: – Ellentmondásos, de termékeny hivatás. A világ zajos, gyors és fragmentált. A szerzetesség erre nem technikai válasz, hanem prófétai jel. A csend, az imádság, a közösség ma ellenkultúra. A próféta szavai ma is időszerűek:

Megmondta neked, ember, mi a jó: csak azt kívánja tőled az Úr, hogy igazságot cselekedj, irgalmat szeress, és alázatosan járj Isteneddel.” (Mik 6,8)

Ágoston szerint az Egyház maga is zarándok:

„Az Egyház úton van a világ viharában, de a szeretet a vitorlája.” (vö. Sermo 75)Sermon 75)

A 21. századi szerzetes nem tökéletes, hanem hűségesen kereső ember.

M. A.: – Miben látja az ókatolikus spiritualitás sajátos kincsét?

Father Keresztély: – Az egyensúlyban. A katolikus teljesség és a lelkiismeret szabadsága között. Az ősi egyház szellemében hisszük, hogy

„a betű öl, a Lélek pedig éltet.” (2Kor 3,6)

Ágoston híres mondata ezt gyönyörűen fejezi ki:

„Az Újszövetség az Ószövetségben rejtőzik, az Ószövetség az Újszövetségben nyílik meg.” (Quaestiones in Heptateuchum 2,73)Quaestiones in Heptateuchum 2.73)

Az ókatolikus lelkiség nem fél a kérdésektől, mert hisz abban, hogy az igazság végső soron személy: Krisztus.

M. A.: – Mit kíván az új évre?

Keresztély atya: : – Azt, amit Szent Pál:

„Mindenekelőtt pedig öltsétek magatokra a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke.” (Kol 3,14)

És Ágostonnal együtt vallom:

„Aki téged teremtett nélküled, nem akar megváltani nélküled.” (Sermo 169)

Az új év legyen együttműködés Istennel – hitben, reményben és mindenekelőtt szeretetben. Az idő halad, de az Ige marad. Az új év elkezdődött – a szeretet munkája folytatódik.